Május 27-én Mezőfényen megtartották a Szatmár megyei fúvószenekarok első találkozóját. A rendezvényen a helybeli, valamint a kaplonyi és a krasznabélteki rézfúvós együttesen kívül a helybeli általános iskola énekkara, Gyertyaláng nevű kórusa, valamint tánccsoportja is fellépett. Heinrich Mihály, Mezőfény polgármestere korábban 10 évig játszott a helybeli fúvószenekarban. - Valamikor, a XIX. század második felében szinte minden szatmári sváb faluban 12-16 tagú fúvószenekar működött - nyilatkozta. E hagyomány 1945-ben szakadt meg: előbb az embereket szedték össze és vitték el Oroszországba, majd a hangszereket is elkobozták. A polgármester emlékezett: Mezőfényben 1978-ban alakították meg a fúvószenekart. Mindent elölről kellett kezdeni. /(Kinál György): Rézfúvósok Mezőfényen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./
2001. június 18.
A szatmárnémeti CREST Forrásközpont kezdeményezésére öt Szatmár megyei - Mezőpetri, Magyarcsaholy, Gencs, Kaplony, Szamosdara -, valamint két Szilágy megyei település - Kárásztelek, Kémer - teleháza nemrég találkozót rendezett, amelyen a kibontakozóban lévő romániai teleház-mozgalom jeles képviselőinek a többsége részt vett. A találkozó célja tapasztalat-, illetve információcsere - nyilatkozta érdeklődésünkre Kazamér Andrea, a CREST Forrásközpont programirányítója. Dr. Héjja Botond, a CREST Forrásközpont igazgatója fontosnak tartja a személyes kapcsolatok kiépítését. Az első napon Mezőpetriben tartottak műhelymegbeszélést. Délután Gencsen négy-öt finanszírozó (SAPARD, Kárpátok Eurorégió Alapítvány stb.) bemutatása következett Este, Magyarcsaholyban a helyi teleház bemutatása után beszélgettek. Ellátogattak Mezőpetribe, majd Kaplonyba. - Dr. Héjja Botond emlékeztetett: két év alatt négy megyében - Szatmár, Szilágy, Máramaros, Bihar - 14 teleházat hoztak létre, jelenleg a szóban forgó négy megye további 17-18 helységéből beérkezett dokumentáció kiértékelését végzik. /Kinál György: Teleháztűznézők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
2001. július 5.
Nagykárolyban állt Kölcsey Ferenc szobra, Kallós Ede alkotása. A szobrot 1918 után előbb megcsonkították, majd eltüntették. Nagykárolyban hosszú évtizedek óta semmi nem emlékeztetett arra, hogy a Himnusz költője négy évig a városban élt és dolgozott. A helyi tanács legutóbbi ülésén Dr. Németi János történész-tanácsos a következő határozattervezetet terjesztette a testület elé: Kölcsey Ferencnek a városban kifejtett tevékenységére való tekintettel, javasolom, hogy folyó év augusztus 8-án Nagykárolyban a költőnek szánt emléklapot leplezzünk le. A tervezetet a nagykárolyi tanács tagjai megszavazták, így a volt vármegyeháza épületének a falára olyan emléktábla kerül, amelybe a következő szöveget vésik: "In memoriam KÖLCSEY FERENC 1790-1838 Din partea Consiliului Orasenesc Carei Állíttatta a Nagykároly Városi Tanács" /(Kinál György): Emléklap a Himnusz költőjének. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2001. augusztus 9.
Aug. 4-5-én úgynevezett Alsó utcai napokat rendeztek Kaplonyban, melyet néhány fiatal szervezette meg és bonyolított le immár második alkalommal, teljes egészében önerőből. A két nap folyamán rendeztek kártyabajnokságot, karaoke(tátika)-, bográcsosfőző-, hulahoppkarika-, kerékpár-, női és férfi szkander-, motoros lassúsági, valamint olyan csapatversenyeket. A fiatalok ácsolta szabadtéri színpadon nagyfalui (Szilágy megye), magyarcsaholyi, börvelyi, illetve helybeli együttesek népi és modern táncokat, vidám jeleneteket mutattak be. /Kinál György: Alsó utcai napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
2001. augusztus 17.
Tasnád napját Nagyboldogasszony napján, aug. 15-én tartották. Délelőtt Tasnád három templomában - az ortodoxban, a római katolikusban, és a görög katolikusban - tartottak szentmisét, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a település lakosainak kb. a 75 százaléka egyházi ünnepet ült. A helyi művelődési házban tevékenykedő több képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás. Felvonultak a mazsorettek és rézfúvósok, a városi múzeumban "XVI. - XVIII. századi román kéziratok" címmel nyílt kiállítás. Szabadtéri műsor-összeállítás következett a helybeli általános iskola és líceum csoportjainak, helybeli cigány táncosoknak és énekeseknek a fellépésével. /(Kinál György): Tasnád napja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./
2001. szeptember 11.
Szept. 7-8-án tartották meg Nagykárolyban az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület /EMKE/, az erdődi RMDSZ, a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság és a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ közös rendezvényeként a Petőfi-emlékhelyek ifjú küldötteinek második találkozóját. Dávid Gyula irodalomtörténész, az EMKE tiszteletbeli elnöke mondott beszédet a nagykárolyi Petőfi-szobor előtt. Dr. Németi János történész után Ratzky Rita irodalomtörténész, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója beszélt, kijelentve: "Nagykárolyt nem tudom másként látni, mint Petőfi szemével, Szendrey Júlia, Kölcsey és Teleki Sándor szemével." Az ünnepi beszédeket műsor követte melynek keretében Marosvásárhelyről, Felvidékről, Kolozsvárról, Fehéregyházáról, Marosvásárhelyről, Erdődről, Tokajból érkezett fiatalok Petőfi-verseket szavaltak, a nagykárolyi Kalazanci Szent József római katolikus templom énekkara pedig Petőfi-dalokat adott elő. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a rendezvény legfőbb szervezője nyilatkozta, hogy elmentek Szendrey Júlia szülőfalujába, Erdődre, ahol a nagykárolyihoz hasonló megemlékezés volt. /(Kinál György: Petőfi-emlékhelyek ifjú küldötteinek II. találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
2001. szeptember 25.
Fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Tasnádon a Bíró Lajos Ökológiai Társaság szept. 29-én ünnepi tudományos ülést, a Bíró Lajos emléktáblánál és szobornál pedig koszorúzást tart. /(Kinál György: Tízéves ökológiai társaság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./
2002. március 26.
Börvelyben és Kaplonyban a lakosság több mint 95 százaléka magyar ajkú. Hogyan tanulhat meg a gyermek románul egy ilyen településen? A román nyelvet idegen nyelvként kellene tanítani, mint a franciát, az angolt, ahelyett, hogy Ion Luca Caragiale, vagy Ion Creanga műveit sulykolnák a magyar diákok fejébe. Ebben az ügyben az RMDSZ-nek kellene lépnie. El kellene érni, hogy ők másféle tankönyvet kapjanak, mint a román anyanyelvűek. /Kinál György: "Beszélni kellene tanítani, nem Creangaról". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./
2002. április 24.
Április 20-án Tasnádon felavatták a város szülöttének, Keresztessy Sámuel iparművésznek és festőművésznek a mellszobrát, Balogh József alkotását. A szobor a református templom előterében kapott helyet. Az eddig Cimpului utca a Keresztessy Sámuel nevet kapta. Keresztessy Sámuel 1893. március 20-án született Tasnádon. Iparművészként az 1930-as években élte fénykorát, amikor munkái a londoni, párizsi, római, New York-i világkiállításokon arattak nagy sikert. Az 1950-es évek elején rajztanárként tevékenykedett. Nevezetes munkái Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán, Marosvásárhelyen, Mikolán, Szilágycsehben és más helyeken találhatók. 1974-ben, 81 éves korában hunyt el. A helyi múzeumban Keresztessy Sámuel munkáiból /festményei, grafikái, iparművészeti alkotásai, intarziái, fafaragásai/ nyílt kiállítás. /Kinál György: Keresztessy Sámuel mellszobrot avattak Tasnádon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./
2002. május 7.
Boros Ernő, a Szatmári Friss Újság szerkesztője II., Fazekas Lóránd szatmárnémeti nyugdíjas pedagógus III. díjat nyert. A Varadinum, az itteni magyarság talán legnagyobb rendezvénysorozata a Szent László–ünneppel kezdődött. A nagyváradi bazilikában Paskai László bíboros, esztergom–budapesti érsek mutatta be a szentmisét. A szertartást követően felolvasták Orbán Viktor kormányfő üdvözlő levelét, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a magyarországi magyarok sokszor merítettek erőt a határon túl élők hitéből, hűségéből, állhatatosságából. A folytatásban vasárnaptól péntekig egyebek között volt lovaggá avatás, népi mesterségek bemutatója, konferencia, kiállítás–megnyitó, történelmi vetélkedő, tanácskozás a kultúráról (a civil társadalom napja keretében), előadások, kerekasztal–megbeszélések, a Magyar Történelmi Társulat tagjainak előadásai, fotókiállítás, néptánctalálkozó, politikai fórum, szakmai konferencia a magyar–román kulturális közeledésről, előadás nagyváradi magyar és román szerzők műveiből, könyvbemutató, hangverseny. Máj. 4–én került sor A XX. század öröksége című, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság által a Festum Varadinum keretében meghirdetett pályázat díjkiosztó ünnepségére. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke elmondta: a szervezet eleinte történelmi előadásokat szervezett. Pályázatokat 1995–től kezdődően írnak ki. Például a Szent László élete és munkássága című elsőre 60 dolgozat érkezett. Az idei tematika olyan átfogó, hogy a pályázat címe 2003–ban is A XX. század öröksége lesz. A felnőtt kategória esetében nehéz volt a zsűri helyzete, mert több kitűnő dolgozatot kellett rangsorolniuk. /Kinál György: Szatmár megyei díjazottak a Festum Varadinum nevű ünnepségeken. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 7./
2002. május 21.
Áprilisban Mezőfényen a római katolikus templomban Starmüller Ferenc plébános kihirdette, hogy önkénteseket várnak a falu határában készülő idősek otthona továbbépítéséhez. Megmozdult a falu, naponta tíz-harminc mezőfényi jár kalákázni. Lovag Albert és felesége - akik nyugdíjasokként Amerikából települtek haza - idősek otthona felépítéséhez 30 ezer dollárt és 3 hektár földet ajánlottak fel. Az építkezés megindult, miután az adományozott pénz elfogyott, külföldi szponzorokat kerestek. A holland szponzor feltételül is szabta, hogy a munkálatokba a községbeliek önkéntes munkával segítsenek be. A 60 férőhelyes leendő épületben kétágyas szobák lesznek. A föld alatti részben mosoda, konyha, raktárak, ebédlő kap helyet, fölötte klubhelyiség lesz, ahol szentmise is tartható. /Kinál György: Kalákában épülő öregház. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
2002. augusztus 21.
Ötödik alkalommal ünnepelt a város, megtartva Tasnád Napjait. Felléptek a szilágysomlyói, szilágycsehi, nagykárolyi, avasfelsőfalui, tasnádi diákklubok együttesei, különböző könnyűzene-együttesek, valamint Hiripi Rudolf népi együttese. /(Kinál György): Tasnád Napjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
2002. november 11.
Stephan Lang (Láng István) 1945-ben Kálmándon született. Politikai okok miatt bebörtönözték. 1974-ben Hollandiába emigrált, ahol holland nyelven közlő író lett. Erdélyi menyegző című könyve jelenleg folytatásokban olvasható a Szatmári Friss Újságban. "A kálmándi hollandus" előbb Szatmárnémetiben, majd Nagykárolyban a Pont Kiadónál nemrég magyar fordításban is megjelent, A vakondvadász című könyvének bemutatója alkalmából találkozott olvasóival. A vakondvadász regény, fikció. Egyik fejezete három egymás melletti (egy katolikus, egy református, és egy román) falu második bécsi döntés utáni történetéről szól. 1940-ben a református falu lakói hazakergetik a román falu Trianon után kolonistákként a vidékre érkezett lakóit, baltával főbe ütnek egy román özvegyasszonyt. Egy nagykárolyi barátja megjegyezte, valójában 1940-ben Lucaceniben csak egy idős néni halt meg szívroham következtében. A vakondvadász egy másik fejezetében a földvári haláltáborról írt. Erről a témáról Mindennap eljött a halál címmel nemrég Boros Ernő jelentetett meg nívós munkát, nagyon részletes dokumentumkönyvet. /Kinál György: Találkozók a "kálmándi hollandussal". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
2002. november 25.
A Tasnád Közösségfejlesztési Civil Egyesület, illetve teleház Teletinik elnevezésű, Jager Enikő és Tóga Judit által irányított 19 tagú gyermekszínjátszó csoportja nemrég szórakoztató műsort mutatott be előbb Szilágypérben, majd Börvelyben, de ugyanezzel a produkcióval rövidesen Mezőfényen, majd más Szatmár megyei településeken is vendégszerepelnek. Tóga István városi tanácsos, a tasnádi teleház vezetője arról tájékoztatott, hogy sikerrel pályáztak az Illyés Közalapítványnál a színjátszó csoport számára szükséges hangosító felszerelés beszerzéséhez. A kiszállásokat két mikrobusszal bonyolítják. A csoport másfél évvel ezelőtt alakult. /Kinál György: Turnézó tasnádi gyermekszínjátszók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./
2003. május 20.
Nagyváradon a Varadinum keretében tartották máj. 17-én A XX. század emlékezete, öröksége című, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság által meghirdetett pályázat ünnepélyes díjkiosztó ünnepségét. Idén 9. alkalommal írtak ki helytörténeti témájú pályázatot, tavaly után immár másodszor A XX. század emlékezete, öröksége címmel. A pályázatra 22 felnőttek és 17 diákok által írt pályamű érkezett. Baracsi Béla Deportáltak, hadifoglyok című, egyébként nagyon jó munkáját azért nem díjazták, mert korábban már megjelent könyv alakban. Az első díjat megosztva kapta Pásztai Ottó (a két világháború közötti nagyváradi amatőr színjátszásról írt dolgozatáért) és dr. Jósa Piroska (Csernák Béla nagyváradi református lelkész életét és munkásságát ismertető dolgozatáért), a 2. díjat megosztva Boros Ernő (a falurombolásnak áldozatul esett Tasnád melletti Gánáspusztáról írt dolgozatáért) és Puskel Péter (a végvári iparmágnás Neumann család történetét feltáró dolgozatáért) nyerte el. A diákok közül az első díjat Tőkés Máté érdemelte ki a Fekete-Körös menti 1919-es és 44-es vérengzésekről írt dolgozatáért. A díjazott dolgozatok nyomdafestéket látnak a Partiumi Füzetek sorozatban, a nem díjazott, de jól sikerült pályamunkák egy része megjelenhet a Partiumi Közlöny című lapban. /Kinál György: Szatmár megyei díjazott a Festum Varadinum ünnepségeken. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 20./
2003. július 8.
A Szatmárnémeti Tanítóképző Főiskola végzős diákjai segélyakcióval egybekötött tanulmányi kirándulás keretében megtekintették Böjte Csaba ferences szerzetes által létrehozott dévai Szent Ferenc Alapítvány révén működő szociális intézményeket, melyekben mintegy 400 árva vagy nehéz sorsú gyermek nevelkedik. A román hatóságok sorozatos ellenőrzést tartottak a Szent Ferenc Alapítvány szociális intézményeinél. A román hatóságok által bevetett módszerek az egykori Securitate-t idézik: rajtaütésszerűen, mindenféle előzetes bejelentés nélkül érkeznek, és többnyire olyan természetű dolgokba kötnek bele, hogy miért főznek négy tyúkot a levesbe, miért akkora a fazék, amekkora, s hogy miért fogadnak be más megyékből is gyermekeket - holott az állami szervek a hunyadi utcagyerekeket hazatoloncolják. A hatóságok dühét az váltotta ki, hogy az alapítvány munkatársai magyarul beszélnek a gyermekekkel. Az egyik helyi román lap cikke szerint az alapítvány körül minden rendben van, kivéve, hogy "a szegény gyermekeket elmagyarosítják. Kizárólag magyarul beszélnek velük, és ez olyan súlyos következményekkel járhat, hogy az itt felnövő fiatalok nem tudnak majd beilleszkedni a román társadalomba." Böjte Csaba válasza erre az, hogy a gyermekekkel azért beszélnek magyarul, mert szüleik (már akinek van közülük) ezt írásban kérték. A szatmárnémeti tanítóképzősök a tanulmányi kirándulást jótékonysági akcióval kötötték egybe. Déván az árva gyermekek számára szomszédos tömbház-lakásokat vásároltak, és nevelőszülőket biztosítanak melléjük, akik az alapítvány munkakönyvvel rendelkező fizetéses alkalmazottjai; átlagban 8-10 gyerekkel beköltöznek egy olyan lakásba, amelynek a bútorait közösen választják ki, rendezik be. /Kinál György: Tanítóképzősök a dévai szeretetszigeten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
2003. július 25.
Egy éven belül már a harmadik jelentős díjat nyeri tényfeltáró dokumentum-riportjaival Boros Ernő, a Szatmári Friss Újság munkatársa, aki Romániai Magyar Szóban Kinál György néven szokott írásaival jelentkezni. Ezúttal a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete keretében működő Erdély-történeti Alapítvány által hirdetett pályázat harmadik díját ítélték neki egy hosszabb írásáért, amely a szatmári svábok 1945 évi ukrajnai, úgynevezett jóvátételi munkára történt deportálásáról készült. Boros 42 település több száz lakosának visszaemlékezéseiből válogatott. /Boros Ernő írásainak újabb díja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./
2004. január 8.
Az RMDSZ 2002. november 30-án létrehozta az Ezüstfenyő-díjat, amelyet olyan személyeknek adományoznak, akik kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul elállamosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszerzése, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében. 2003-ban 25 magyar személyiség kapott Ezüstfenyő-díjat. A díjazottak egyike Bekő Tamás, Nagykároly polgármestere. Szatmár megyében összesen 160 jogtalanul elkobzott ingatlant szolgáltattak vissza természetben a volt tulajdonosoknak, amiből 105 esetben ő írta alá a polgármesteri utasítást. /Kinál György: Amit lehetett, visszaadott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./
2004. április 16.
Ápr. 8-án a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban átnyújtották az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kritika-pályázatának díjait. Az első díjat Végh Balázs Béla, a Szatmárnémeti Tanítóképző Főiskola adjunktusa, az irodalomtudományok doktora kapta. A kritika-pályázat további díjazottai: 2. díj – Vári Csaba; a két 3. díjas – Gál Andrea, illetve Petres László. Az első díjas szatmári kritikus 2003 októberében védte meg nyilvánosan a Babes-Bolyai Tudományegyetem kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszékén a Kanonizáció a kisebbségi irodalomban c. doktori értekezését. /Kinál György: Az erdélyi magyar irodalom Szerb Antala: Végh Balázs-Béla. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./
2004. július 31.
A Nagykároly és Vidéke című hetilapot Boros Ernő (alias Kinál György) szerkeszti. Az egyik írása nagyobb figyelmet érdemel. A Nagykároly és Vidéke júl. 23-a is hírt adott arról, hogy Tempfli József nagyváradi katolikus püspöknek Horgony és vitorla címmel nemrég interjúkötete jelent meg, amelyben a 73 éves főpap egyebek között a magyarságról, az egyházról és Trianonról fejti ki nézeteit Jezsó Ákos újságírónak. A könyv budapesti bemutatóján Tempfli József is szót kapott. „Mikor Budapest díszpolgárának tettek, azt mondták a magyar állampolgárságot is megkaphatom” – idézte fel a püspök. „Azt mondtam: köszönöm szépen, de nem kérem” – emlékezett vissza, s azzal indokolva döntését, hogy Magyarország és Románia között nincs megegyezés a kettős állampolgárságról. Ha megkapná a magyar állampolgárságot és olyasmit tenne, ami a román kormánynak nem tetszik, akkor megvonhatnák tőle a román állampolgárságot. Nem akarom, hogy joga legyen kiutasítani, mert én itt akarok dolgozni és itt akarok meghalni. Rossz példát is mutatnék másoknak, ha élnék ezzel a lépéssel”- mondta a püspök. /(sike): A Nagykároly és Vidékében olvastuk: Tempfli püspök visszautasította a kettős állampolgárságot! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./
